Tartozom nektek még egy beszámolóval a múlt heti pályamotoros tréningről, amit Jerezben tartottam egy 11 fős csapatnak.
Ezekre a tréningekre speciális motorszállító kamionnal vitetjük ki a motorokat, biztonságos kalodákba rögzítve, hasonlóképpen, mint ahogy az új motorokat szállítják le a márkakereskedésekbe. Mi pedig repülővel megyünk utánuk. Elsőre talán nem tűnik egyszerűnek a motorok és a cuccok rögzítése, mert minél kompaktabban kell pakolni, de miután megmutattuk a résztvevőknek, hogy miként célszerű a lekötözés és a pakolás, mindenki tök ügyesen megoldotta.
Az ilyen tréningeken meg szoktam szervezni a bérautóinkat és a szállásunkat is, meg néhány plusz programot, városnézést, vacsorát, attól függően hogy hol vagyunk, illetve hogy mi fér bele az időbe.
Jerezben megvan a bejáratott Hotel és az étterem, amit nem szabad kihagyni, és idén sem csalódtunk! Olyan elmondhatatlanul isteni finomakat ettünk, hogy szégyen, nem szégyen, nekiálltunk fotózgatni a kaját… pedig egyáltalán nem vagyok az a „Nézzétek lefotóztam a vacsorámat” típusú Facebook felhasználó. (Inkább a „Nézzétek hol tartok éppen pályamotoros tréninget” típus vagyok.)
A versenypályáról egy instrukciókkal és referenciapontokkal ellátott részletes pályarajzot készítettem a fiúknak (…és Esztinek! Mert most egy hölgy is eljött velünk pályázni!), és persze mindenkivel motoroztam külön-külön, mutatva nekik az ideális íveket és mentem utánuk is, amikor onboard videókat készítettem róluk. Ezeket este kielemeztük, bár volt olyan, aki annyira elfáradt estére, hogy az elemzést már átaludta.
Ilyen ez a popszakma, ha tempót mész, akkor már kőkemény fizikai sport a pályamotorozás, és rendesen kiveszi az ember erejét.
Szóval így sokkal könnyebb dolguk volt a srácoknak, mert nem maguktól kellett kitalálniuk, hogy merre vannak az ideális ívek és mik a pálya trükkjei, hanem már az első naptól kezdve tudatosan tanulhatták meg a jerezi pályát, és közben folyamatosan kapták a visszajelzéseket a vezetéstechnikájuk fejlesztésével kapcsolatban is.
És elmondhatatlanul büszke vagyok rájuk! Már a második napon váratlanul gyors köridőket hoztak, de a harmadik napra olyan sokat fejlődtek, és olyan szép időeredmények születtek, hogy el sem akartam hinni! (Holnap teszek fel erről egy videót, amikor az „utolsó vacsorán” beszélgetünk a csapattal.)
De azért azt most is hozzá kell tennem, hogy a köridő igazából nem számít. Oké, persze, dehogynem. Mindenkit érdekel, hogy mennyit fejlődik, és ezt a köridő mutatja meg. De ha valaki nagyon rágörcsöl, akkor általában nem szokott jönni a fejlődés, viszont ha a vezetéstechnikára figyel, és arra, hogy élvezze a motorozást, akkor egyszercsak elkezdenek jönni az egyre jobb köridők is. És itt is ez történt, mindenki otthon hagyta az egót, saját magára figyelt, illetve megfogadta a tanácsokat, és szuper jól ment! Mindenki! Ennél nagyobb boldogság nekem nincs is.
Bónusz (-ok, mert több is volt)
Bónuszként az utolsó napon a mellettünk lévő boxba beköltözött a Yamaha MotoGP csapat, Cal Crutchlow-val, bár őt nem láttuk, mert csak másnaptól kezdték a tesztet. Érdekes volt viszont, hogy egyáltalán nem voltak szégyellősek, kitolták a félig levetkőztetett GP motort, és ott recegtették egy darabig a szemünk láttára és a fülünk hallatára – brutál, hogy milyen hangos egy ilyen gép közelről!
Aztán elkezdtek felszerelni a célegyenesben a boxfalra egy időjárásszenzort, mire megjelent a pálya egyik alkalmazottja és leszereltette velük, mondván, hogy ők csak holnaptól tesztelhetnek. Mondjuk nem tudom kit zavart volna, de ezek szerint a GP-seknek sem lehet mindent.
Az egyik vacsoránál a kedvenc éttermünkben egy teljes HRC csapat vacsizott egy különteremben, hozzájuk nem akartam bepofátlankodni, úgyhogy ott csak egy béna szelfire futotta, viszont az utolsó este, amikor a hotel előtt beszélgettünk, kijött cigizni egy Ducati jelmezes figura (korábban láttunk egy gyári Ducati csapatot is a hotelben, de csak találgattunk, hogy vajon kik lehetnek), én pedig azonnal elkezdtem faggatni. Tök jó fej volt, mesélt egy csomót, kiderült, hogy a Ducati új elektromos versenymotorját jöttek tesztelni Jerezbe. Ez a gép váltja le a jövő évtől a MotoE kategória jelenlegi Energica Ego Corsa típusait, és négy évig biztosan ez is marad majd. Az elektromos Ducati kb. 25%-kal tovább bírja mint az Energica, így a MotoE versenyeket a mostani 5 körös helyett 8 körösre tervezik. Azért ez még mindig elég messze van a benzinesektől, akárcsak a 225 kilós menetkész tömeg… A motor egyébként 150 lóerős, 140 Nm a nyomatéka és 275 km/órás végsebességet tudott Mugello hosszú célegyenesében, ahol a széria V4 Ducati még alattam is 300 fölé ment utcai gumikon, pedig én nem vagyok egy Chaz Davies. Szóval ez az elektromos téma még nem az igazi, legalábbis amíg ilyen nehezek az akksik.
Viszont az is kiderült, hogy ez a fószer rakta össze a V4 Superleggera blokkokat, a Ducati ultra exkluzív superbike-jához, amit mindössze 500 példányban gyártottak. 234 lóerő, 153 kiló… kell még valamit mondanom?
Azért egy kicsit szívtuk a vérét is: megkérdeztük, hogy milyen motorja van, mondta hogy egy 848 (ha jól emlékszem?) és mindjárt meg is kérdeztük, hogy „De akkor kettő van ugye? Hogy amíg az egyik szerelőnél van, addig a másikkal tudsz járni…” De nem tudtuk zavarba hozni, itt is tök jó fej volt, nevetett és csak annyit mondott, hogy „Igen, tudom hogy nem tökéletes minden.”
A csapat egy része még maradt egy kicsit lazulni a tengerparton, én pedig hazajöttem a többiekkel mert már nagyon várt a család, és persze én is siettem haza hozzájuk. Na és mit gondolsz, mivel töltöttük az időt, amíg Münchenben vártunk az átszállásra? Természetesen tovább elemeztük az onboard videókat.
Hamarosan Almeriában folytatjuk, aztán jön egy kis téli szünet, sok jógával és motokrosszal, majd március végén Aragonban a MotoGP pályán indítjuk a szezont, ismét egy háromnapos tréninggel. Sőt, lehet hogy más ínyencségek is becsúsznak még a télre (épp most kaptam ezzel kapcsolatban egy telefont) úgyhogy hamarosan jelentkezem a részletekkel!
Télen pedig igyekszem minél több videós beszámolóval jelentkezni az idei pályamotoros eseményekről, tréningekről, versenyekről, amiket szezon közben nem volt időm összevágni: Alcarras, Aragon, Brno, Rijeka, stb stb… szóval nem fogok (és nem fogtok) unatkozni!
Ha érdekel a téma, kérlek kövesd a Motoros jógi Facebook oldalt!
Üdv,
Ádám
